Benedek-napi Bach-koncertsorozat IV. rész

Elérkeztünk a sorozat IV. részéhez, melyben elhangzik a C-dúr csellószvit, az Esz dúr fuvolaszonáta, a d-moll kettősverseny, a h-moll szvit, valamint a d-moll partita ciaccona tétele.

Közreműködnek:

Gulyás Emese és Tóth Tamás Ferenc - hegedű

Némethy Szilvia-brácsa

Vályi Csilla - cselló

Sipos Csaba - nagybőgő

Kéry János - zongora

Varga Zoltán - vibrafon

az est szólistája:

Tóth Benedek - basszusmarimba, vibrafon

 

Pesti Vigadó - március 18. este fél 8

 

Számomra rendkívül sokat jelent a ciaccona. Különös élmények kapcsolnak e műhöz. Már a Konziban is tanultam, majd a Zeneakadémián is játszottam egy vizsgán, őszintén szólva, nem túl jól sikerült előadás volt. Akkor azt gondoltam, hogy "meg kell öregedni, hogy én ezt a darabot el tudjam játszani". Az öregségen ma már azt értem, hogy sok élet-tapasztalatot kell szerezni ahhoz, hogy igazán szoros kapcsolatba kerülhessek e remekművel. ...és valóban...

Bach ezt a tételt első felesége halálára írta, akit nagyon váratlanul ért Maria Barbara halála.

"Helga Thone Ciaccona - Tanz oder Tombeau? - című könyvében azt írja, hogy a Ciaccona egy hangzó síremlék - hangokból emelt emlékmű - , amelyet Bach váratlanul elhunyt első feleségének emlékére komponált. (Az idézet, Dukay Barnabás és Ábrahám Márta: Részletek az örökkévalóságból című könyvéből való.)

Legtöbbünk életében már ott van (vannak) a szeretett ember, akit elveszítettünk és szeretettel emlékezünk rá.(rájuk.) A magam részéréről e tétel előadásával kívánok megemlékezni mindazokról, akiket máig szeretettel hordozok a szívemben, gondolataimban. Ezt kívánom Önöknek is, a hallgatóknak, hogy éljék át velem ezt az élményt a mű hallgatása közben és a ciaccona hangjai gyújtsák  meg  bennünk az emlékezés gyetyáját.

A hangversenyen elhangzó többi mű, sokkal inkább az élet vidámabb epizódjait eleveníti meg. A tánc, a szerelem, az élet apró és nagy örömeit. Természetesen a művek lassú tételei  hordoznak melankóliát, csendes meditációt, amint azt Bach minden alkotásában fellelhetjük. Azonban a művek utolsó tételeire mindég visszatér ez a titokzatos öröm,  amely felfelé tekint, és ebben a feltekintésben megleli az életben elrejtett szépséget, értéket, örömöt, és Azt, aki ezt táplálja bennünk.

Minden kedves hallgatónak, aki megtisztel jelenlétével hogy meghallgassa a sorozat IV. hangversenyét, zenész barátaimmal együtt élményekben gazdag kikapcsolódást, elmélyülést és sok örömöt kívánunk!